A kisfiam, Marci 4 hónapos volt, amikor angolozni kezdtem vele. Állatos képeket mutattam neki, mondtam neki a szavakat angolul, és utánoztam a hangjukat. Odáig volt értük, és bár beszélni még nem tudott, a maga módján jelezte, hogy még, még, még! Kíváncsi tekintete, boldog mosolya egyre inkább arra ösztönzött, hogy folytassuk a korai nyelvtanulást, minél intenzívebben. Ezért egy idő után már nemcsak képeket nézegettünk, hanem elkezdtünk játszani is, és az esti fürdés és altatás idején is mindig az angolt használtam - angol mesekönyvekből olvastam neki (igen, már 8-10 hónapos korától), és angol altatódalokat énekeltem neki, amíg álomba nem szenderült. Jó néhány ismerősöm arcán láttam a megdöbbenést, majd a kételyt, amikor beszélgetés közben szóba került ez a téma... De nem érdekelt. Tudtam, hogy mit szeretnék, és azt is tudtam, hogy jó úton járok. Nem zsenit akarok nevelni, csak átadni Marcellnak az angol nyelv szeretetét, és olyan - játék közben megszerezhető - tudást, nyelvtudást, ami megkönnyíti majd az életben való boldogulását, és amitől több lehet. Két és fél évesen már az angolt is használja a hétköznapi kommunikáció során. Őszintén szólva, néha magam is meglepődöm, hogy miket mond, és ráadásul helyesen.
Mindent lehet, csak akarni kell. Kellő kitartással, szorgalommal, sok-sok türelemmel. Neked is ezeket kívánom!
Ha pici gyermeked van, ajánlom figyelmedbe az alábbi cikket!
Miért jó babakorban kezdeni a nyelvtanulást?
Kellemes olvasgatást, jó elmélkedést kívánok!
Ha kérdésed van, kérdezz! Ha szeretnél hozzászólni, bátran tedd meg!
Üdv: Timi
2010. augusztus 11., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése