Korai nyelvtanulás - gyerekkori emlékek

Az első angol nyelvvel kapcsolatos emlékeimet a szüleimnek köszönhetem, akik már nagycsoportos óvodásként beírattak egy tanfolyamra, mert fontosnak tartották, hogy megismerjem az angol alapjait.

A foglalkozásokról csak emlékfoszlányok maradtak bennem - a művelődési ház egyik emeleti kisterme, zöld tábla, kréták, magnó… A kispajtásaimra már nem emlékszem, csak arra, hogy a tanárnő mindenkinek angolosította a nevét, így lett Laciból Leslie, Katiból Kate, Benjáminból Benny, Zsuzsiból Sue és Sárából Sarah. ;) Angol megfelelő hiányában engem Carolnak keresztelt.

Szerettem oda járni, mindig szívesen mentem, az órák jó hangulatban teltek. Megtanultunk angolul köszönni, bemutatkozni, számolni, később olvasni és írni is elkezdtünk.

Általában Anyukám vagy Apukám kísért el, néha meg a Mama vitt, és hazafele menet mindig bementünk a művelődési ház közelében lévő tejivóba egy kakaóra vagy egy tejbegrízre, túrós csuszára.

Évekkel később a Mamám szállóigeként mesélte nagyon-nagyon sokszor a következő kis történetet:
Az egyik angol órán a tanárnő feltett egy kérdést. Néma csend lett. Egyikünk sem akart, vagy egyikünk sem tudott válaszolni. A terem hátsó végében kicsi kéz lendült a magasba, és a tanárnő szólítására megmondta a helyes választ. A három évvel fiatalabb húgom volt, aki rendszerint a hátsó padok egyikében ült a többi szülő, nagyszülő mellett. Szivacsként szívta magába a nyelvet. :)

Hogy miért maradt abba a külön angol, már nem tudom, de kellően megalapozta az angol nyelvhez fűződő viszonyomat. Mindig szívesen, lelkesen és magabiztosan tanultam – az épp aktuális tanártól függetlenül -, mert biztonságot nyújtott az a tudás, amit iskolába lépés előtt, kislányként megszereztem.
Igaz, hogy amikor 19 évesen kimentem Angliába nyelvet tanulni, saját bőrömön kellett megtapasztalnom, hogy bizony középfokú nyelvvizsgával a zsebében is érezheti kevésnek magát az ember, ha nem ivódott teljesen a tudatába a másik nyelv. Az ezt következő néhány hónap arról szólt, hogy megtanuljak angol nyelven gondolkodni. Úgy igazán, ahogy az angolok.

Elhatároztam, ha nekem is lesz gyerekem, én is támogatni fogom a nyelvtanulását.
A kisfiam születésével csak megerősödött bennem az elhatározás. Kisbabaként kezdtük, és rengeteg közös élményt szereztünk egymásnak az angol nyelv kapcsán.
Két éves múlt, és két nyelven kommunikálunk egymással. :)
Az angol nyelven történő játéknak köszönhetően a kapcsolatunk még bensőségesebbé vált, és közben elsajátította az idegen nyelv alapjait is. Gazdagabb lett egy másik világgal.:)